Chapter 2

2.

Miután elpakoltuk a reggeli maradékokat, és felöltöztünk, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Starbucks-ba. Összepakoltuk a cuccainkat, hagytunk egy kis ennivalót Skullnak, hátha megéhezik.

- Annabelle még mindig nem meséltél semmit a pasikról. Tetszik valaki?- kérdezte Lilian amint beléptünk a Starbucks épületébe.

- Az utolsó dolog amire most gondolni akarok az a pasi szó.- nevettem fel. Csak két kassza volt nyitva, úgyhogy elég nagy sor volt mind a kettőnél. Lil végül úgy döntött, hogy mind a ketten beállunk a sorba, és aki előbb lesz a kasszánál az rendel. Előttem egy magas, szőke hajú srác telefonált. A fekete inge szűknek tűnt,de pont jól állt neki. Farmernadrágot, és bakancsot viselt. Beleharaptam az alsó ajkaimba, és körülnéztem. Lil is telefonált, úgyhogy nem tudott rám figyelni. Lassan apadt a sor, és amikor a szőke sráchoz értünk fülelni kezdtem.

- Egy Latte-t és egy Jegeskávét kérek.- nézett fel a kivilágított táblára amin kávék milliónyi ajánlata tolongott. A hangja mély volt, mégis lágy és törődő. Nagyon ismerős volt. Oldalra fordította a fejét, a lábam a földbe gyökerezett. Nem lehet itt ennyi év után. Most amikor már kezdek kijönni a tartozásaimból megjelenik? Csak úgy? Éreztem, hogy a könnycsatornáim megtelnek, pedig egyáltalán nem szoktam sírni. 5 éves korom óta nem sírok. De lehet hogy ez mind megváltozik mert Mr. Tökély itt van ebben a városban és megint mindent tönkretesz. Már éppen át akartam volna menni Lilianhez, amikor is megfordult. Fekete napszemüvegben volt, két kávéval a kezében és az ing még szűkebbnek nézett ki így előröl. Mikor leesett neki, hogy ki vagyok elmosolyodott:

- Hugi. Már meg sem ölelsz?- nézett rám és a szemüvegén keresztül is láttam a szánalmat kifejező tekintetét. Arrébb álltam a sorban, hogy ne tartsam fel az embereket,és éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog. Ökölbe szorítottam a kezemet, és éreztem, hogy itt az ideje szembenéznem a múltammal.

-Aaron! Várj meg Aaron!!- kiáltottam a bátyám után. Még kicsi voltam, úgy 5-6 éves, Aaron lehetett 10. Rövid farmernadrágot viseltem, és kék póló volt rajtam.A házunkhoz közeli erdőben kergetőztünk Aaronnal. Egy idő után nem láttam a bátyámat. Már kezdett sötétedni, és Aaron-t sehol sem találtam, és teljesen eltévedtem. Sírtam, lihegtem, és fáztam. Reménytelenül kerestem az ösvényt, ami alapján vissza tudnék találni a házhoz. Végül már a nap is lement, és az erdő fakó színekbe borult. Összekuporodtam, és sírni kezdtem. Egy kezet éreztem a vállamon, és óvatosan megfordultam. Aaron állt mögöttem, ős mosolygott.
- Sajnálom Faythe.- ült le mellém, és megfogta a kezemet. Mindig a második nevemen szólított, szerinte az Annabelle túl régimódi. Kihúztam a kezemet az övéből, és mérgesen elfordultam. 

Egészen addig amíg fel nem nőttünk. Egyre durvább volt velem. Suliban a barátaival mindig megalázott, és bezártak a szekrényekbe, akármennyire is közhelyesnek hallatszik.Végül amikor a legnagyobb szükségem volt rá, itt hagyott. Éreztem, hogy a körmöm a bőrömbe vág, és nedvesedik a kezem. Felszisszentem, de nem néztem le, hanem tartottam a szemkontaktust. A szemüvegét levette, és most belenéztem a mélykék szemeibe. Itt van, és beszélni fogok vele.
- Mit keresel itt?- kérdeztem, és elvettem egy szalvétát a pultról, amibe megtöröltem a véres tenyeremet. Aaron csak felnevetett, és a felkaromnál fogva arrébb húzott:
- Képzeld. Állást kaptam.
- Blöffölsz.- nevettem fel. De akkor az elmémbe vágott valami. Roy. Roy a főnököm és egyben a bátyám legjobb barátja ha lehet így mondani. Látta az arcomon,hogy gondolkozom, ezért közelebb lépett, én meg ledermedtem. A fülemhez hajolt, és éreztem a meleg leheletét a fülcimpámon. Bórsódzott a hátam, minden idegszálam az égnek meredt.
- Abban biztos lehetsz, hogy még találkozunk Faythe.- suttogta, majd elhajolt, és magabiztosan távozott. Amikor kiért végigmért és még egy darabig bámult. Lilian tátott szájjal lépett hozzám, az italokkal.
- Ez meg ki volt?- kérdezte, és láttam a szemében az aggódást.
- A bátyám.- feleltem még mindig őt bámulva. A tekintetünk találkozott, amikor is....

To be continued...

Helóóó!!! Igen ez is kevés lett de amint megkapom a 2 komit, ti mielőbb megkapjátok a 3. részt ;)